Selkirk rex cicák A selkirk rex eredete 1987-re vezethető vissza, amikor az Amerikai Egyesült Államokban található Wyomingban egy macskabarát az utcán egy furcsán csapzott, különösnek tűnő, enyhén hullámos bundájú gyönyörű kiscicát talált az utcán. Mint kiderült, ez a kölyök egy hatos alomban látta meg a napvilágot, testvérei mind a szokásos szőrköntöst viselték. A cicákat Jerry Newman fogadta be otthonába, akinek perzsa tenyészete volt. A göndörszőrű teknőctarka cica aki, nem csupán külsejében hanem különösen ragaszkodó természetében is különbözött testvéreitől a Miss DePesto nevet kapta. A négy és fél kilogrammosra nőtt macskát egy fekete perzsa kandúrral (Ch. Photo Finish of Deekay) pároztatták. Az első alomból származó hat kölyök közül háromnak göndör szőre volt. Egyikükkel, egy fekete-fehér kandúrral, NoFace Oscar Kowalskival pároztatták újra Miss De Pestot, így két alom született, s ezek a példányok már száz százalékban göndör szőrűek voltak. Ekkor bebizonyosodott, hogy ezt a fajta göndörséget egy domináns gén örökíti, szemben az addig ismert göndörszőrű fajtákéval, mint a Cornish Rex, a Devon Rex, valamint az Oregon Rex. Tudvalevő, hogy a göndörség rögzítése a tenyésztés során meglehetősen nehéz, ezért is jelentett nagy felelősséget megőrzése, mivel az Oregon Rexnél a tenyésztési programot nem sikerült véghezvinni, így a fajta néhány év alatt kipusztult. Az új fajtát Jeri nem akarta Amerikai rexnek nevezni de a jelenlegi név eredetéről megoszlanak a vélemények. A selkirk szó egyes források szerint a fajta kinemesítőjétől ered, aki mostohaapjának tiszteletére akart így emléket állítani. Mások szerint a fajta kialakulásának helyszínétől hetvenöt mérföldre magasodó hegyre vagy az onnan mintegy húsz kilométerre levő Selkirk-patakra utal. A rex szó jelentése, mint közismert, latinul királyt jelent, s az állattenyésztésben mint fajtaelnevezés először a nyulászoknál fordult elő a XIX. század vége felé. Belgiumban Albert király nyulait, illetve azok leszármazottait nevezték rexnek, így próbálták megkülönböztetni az uralkodó állatait az egyszerű nép tapsifüleseitől. De Pesto összesen öt alkalommal hozott a világra kölyköket, s a már említett három alom mellett egyszer egy arany árnyalt perzsától, s még legutoljára tipikus macska lévén egy szökése alkalmával egy kóbor kandúrtól lettek kölykei. Tizenhárom éves korában pusztult el. A tények azt mutatták, hogy a selkirk egyedek látványos göndörséget örökítenek az utódaikban, akkor is, ha az egyik szülő nem ezen fajtához tartozik, azaz nem hordozza a göndörségért felelős gént. Így nyilvánvalóvá vált tenyésztőjének, hogy ezt a fajtát a megfelelő fórumokon el kell ismertetni, s az egyedek törzskönyvezését meg kell kezdeni. Jerry Newman először egy CFA kiállításon, a Utah állam béli Salt Lake Cityben mutatta be ezt a faját, amikor Oscart és egy Snowman nevű példányt állította ki. Ez utóbbi macska Oscarnak és annak anyjának keresztezéséből származó hófehér egyed volt. Nagy feltűnést keltettek a soha eddig nem látott furcsa cicák. Jim Kilborn, egy tapasztalt macskabíró a kiállításon arra biztatta Jerryt, hogy folytassa tovább tenyésztői munkáját, s kezdje el a fajta elismertetését különböző tenyésztőszervezeteknél. A CFA, mely az Egyesült Államok legnagyobb macskás tenyésztőszervezete, csak 1992 októberében fogadta el a fajtát, annak ellenére, hogy az ő kiállításukon mutatták be először. A másik két hasonló szervezet, a TICA és az ACFA már hamarább nyilvántartásba vette. Mivel rövidszőrű „házimacska” és perzsa vér csörgedezett az állatokban, ezért egyértelmű volt, hogy egy hosszú- és egy rövidszőrű változatot kell kialakítani. Ennek során egészen 1997-ig keresztezhető volt az amerikai rövidszőrűvel, 2010-ig lehetséges a perzsával és az egzotikus rövidszőrűvel, 2015-ig pedig a brit rövidszőrűvel. A tenyésztői munkának köszönhető, hogy napjainkban a selkirkek közepes, de leginkább nagytestű, erős csontozatú, tekintélyes testsúlyú, impozáns megjelenésű állatok. Testalkatuk erőteljes, izmos, arányos, inkább tégla-, mint kockaforma. Hátuk egyenes, bár a farok irányában egészen enyhén lejt. A vállöv és a csípő szélessége megegyezik. Ezeknek a macskáknak a pofája akkor szép, ha a felső ajkak, az áll és az orr csúcsa egy vonalba esik. A szemszín lehet vörösréz, arany, sárga vagy zöld, és a fehéreknél felemás, míg a colourpointnál kék. A fülek közepes méretűek, az alapnál szélesek. Az orr oldalról nézve rövidnek tűnik, de jól látható az orrvonalban a törés, azaz a stop, szemből nézve közepesen széles, és jól párnázott. A lábak közepesen hosszúak, de vaskosak, erős csontozatúak, s ehhez harmonikusan illeszkednek a hatalmas, kerek, erős mancsok. A farok közepes hosszúságú, arányos, a tövénél széles, majd fokozatosan keskenyedhet, de a végén sem végződhet hegyes csúcsban. Ennek a fajtának legnagyobb ékessége szőrköntöse, mely minden színben, illetve ezek kombinációjában elfogadott. A bunda kellemes puha tapintású, megfelel az elvárásoknak: göndör vagy hullámos. Szerkezetük laza, a hullámok jól elhatárolhatók, a testtől lágyan elállnak, azaz nem lapulnak le. A göndörség kifejezettebb a hosszúszőrű egyedeknél, de ezeknél a példányoknál is a tincsenként göndörödő szőrzet a kívánatos. A nyakon, a farkon és a hason a fajtaleírás szerint is a göndörségnek kifejezettebbnek kell lenni. A szőrzet a cicák kétéves életkorára alakul ki, így az ennél fiatalabbak bírálatánál különösen a fej és a test formájára összpontosítanak a bírók. A kiscicák születésükkor is göndörök, szőrük esetenként némileg kiegyenesedhet, de nyolc-tízhónapos korukra megindul a felnőttkori végleges bunda kialakulása.A szőrápolás nem különösen munkaigényes, általában hetente egyszer-kétszer kell fésülni. Ez a fajta kifejezetten gazdacentrikus, engedelmes, élvezi a dédelgetést, megköveteli az emberek társaságát.